II.

Alig vártam, hogy végre munkába állhassak. Szörnyen nehezen bírtam ki az az egy nap várakozást, amire rásegített, hogy Felixnek szabadnapja volt és boldogított. Szerintem mindketten gazdagodtunk pár lila és zöld folttal.

- Elmentem - kiabáltam Felixnek, miközben már a cipőmet vettem és indultam volna dolgozni.

- Okés, vigyázz magadra - lépett az előszobába Fex - Ne rúgasd ki magad már ma!

- Kösz a biztatást - mondtam neki, majd egy puszi után elindultam.

Vidáman lépkedtem el az üzletig, ahol mosolyogva köszöntöttem a már bent lévő Petert.

- Nocsak, az új munkaerő egész pontos - jegyezte meg mosolyogva. Mivel nem volt most bent vevő, megmutatta az öltözőt, ahol megkaptam a sapkámat és a kötényemet. Kicsit hosszabb volt a kelleténél, de mosolyogva illegettem magam benne. Míg Peter rá nem nyomta a fejemre a sapit. Megnézve magam a tükörben, elkapott a nevetés. Nagyon viccesen néztem ki, nem fair, hogy Peter-ön és Lenán is jobban állt az egész munkaruházat.

- Csinos vagy ám így - nevetett velem együtt Peter - Na gyere, megmutatom mit, hogy csinálj az üzletben.

Pár perces gyorstalpalón vettem részt, majd jött is az első vevő. Peter a sarokba húzódva noszogatott a szemeivel, hogy szolgáljam ki én a hölgyet.

- Jó reggelt, Hölgyem! Adhatok valamit? - fordultam felé idegesen. A néni biztosan látta rajtam, hogy izgulok, mert kedvesen elmosolyodott.

- Ez az első napod Kedveském? - kérdezte vidáman, mire kiengedve a levegőt mosolyogva bólintottam. - Ne izgulj ennyire, felesleges. Amúgy három darab kakaóscsigát és öt darab kiflit.

Kiszolgáltam, ő pedig fizetett, majd ki is lépett az üzletből. Nagyot sóhajtva ültem le Peter mellé.

- Huh, izgi volt - mondtam neki vigyorogva. A legelső munkahelyemen is ezt csináltam először. Mindig izgultam, majd rájöttem, hogy nincs miért. Általában kedvesek a vásárlók.

- Azt látom - lökött meg - Csoda, hogy nem haltál meg szívinfarktusba. Idáig hallottam, hogy ver a szíved.

- Olyan gonosz vagy - löktem vissza, mire sikeresen leesett a székről. - Ügyes vagy - nevettem rajta.

Gyorsan letelt a műszakunk, és megint csak Lena váltott minket, akivel tudtam most néhány szót váltani, amíg levettem a kötényem. Peter türelmesen várt rám, megígértem neki, hogy megint beülünk inni valamit.

- Egy pillanat és kész vagyok, csak mosdóba kell mennem - szóltam ki neki. Tényleg próbáltam gyors lenni, aminek megvolt az ára. Ahogy hajoltam le, a telefonom kicsússzant a zsebemből és bele is pottyant a vízbe. Magamban morogva szitkozódtam, és próbáltam kihalászni a kütyüt.

Alaposan megtöröltem, majd visszasüllyesztettem a zsebembe a már használhatatlanná vált készüléket.

- Na hol voltál ennyi ideig? - kérdezte Peter, mikor végre kijöttem.

- Beleejtettem a vécébe a mobilom - motyogtam, mire kirobbant belőle a nevetés. - Nem vicces, most vennem kell egy újat.

- Ami lehetőleg ne olyan ősfon legyen, mint a régi - kotyogott közbe Lena is. Nem értem mi bajuk volt a telefonommal. Kicsi volt, és rózsaszín. Abszolút tökéletes telefonálásra.

- Majd én elmegyek vele telefont venni - vigyorgott Peter. Remek. Lesz valami ultramodern telefonom, amit nem tudok majd kezelni. Fex telefonját sem tudom használni.

- Most menjünk vagy máskor? - érdeklődött.

- Mehetünk most is - mosolyogtam rá, majd elbúcsúztunk Lenától és elindultunk.

Legyalogoltuk a lábunkat, mire találtuk egy szaküzletet. Peter lelkesen betolt az ajtón, majd elkezdte nézegetni a telefonokat, anélkül hogy figyelembe vette volna a hozzá intézett szavaimat.

Végül csak az árakat egyeztettük és meg is lett az új... nos, okostelefonom.

- Hogy tetszik? - kérdezte Peter, mikor már a bárban ültünk és ittuk az italainkat.

- Csinosnak csinos, de fogalmam sincs mit kezdjek vele - vigyorogtam rá idétlenül.

- Kapcsold be - nevetett a szerencsétlenségemen. - Majd segítek, ha elakadtál.

- Oké, akkor kapcsoljuk be - majd néztem rá - Hol kell?

Szinte az egész bár zengett Peter nevetésétől. Majd törölgetve könnyeit megmutatta a telefon oldalán lévő gombot. Hatalmas elégtétellel nyomtam meg, és néztem a képernyőt.

Egy ideig elszórakozgattunk a telefonnal, majd mivel ismét elfecséreltük az időt és másnap dolgozunk úgy döntöttünk haza indulunk.

×

- Hol voltál? - támadott le egyből Felix. - Vagy ötször hívtalak. És úgy tudom a műszakod lejárt három órája.

- Ne haragudj, de Peterrel beültünk megint inni valamit - mondtam neki, miközben levetettem magam a kanapéra. Felix pedig fölém tornyosult.

- Biztos nem akarsz te többet ettől a gyerektől? - kíváncsiskodott.

- Jaj, hagyj már - nevettem fel a képtelen ötletén - Nem akarok semmit tőle.

- Akkor miért nem vetted fel a telefont? - ült le mellém, már amennyire elfért mellettem.

- Oh, tényleg. Új telefonom van, a másikat belejtettem a vécébe - A reakció szinte teljesen ugyanaz volt, mint az üzletben. Köszönöm emberek az együttérzést!

- Olyan pancser vagy Mish - paskolta meg a vállamat. - Na mutasd a mobilt.

Rámutattam a táskámra, hogy halássza ki belőle. Felix boldogan csapott le rá, és csak az idegesítő pityegést hallottam, ahogy nyomkodja. Nem sikerült még megoldanom a pityegési problémát. Küzdök vele erősen.

- Nem lehetne valahogy ezt a hangot úgy kiiktatni? - érdeklődtem a bátyjámnál.

- De, mindjárt megcsinálom. Úgy jó lesz, ha csak az értesítéseknél csipog?

- Öhm, hát persze - vágtam rá. Nem értem milyen értesítés jönne. A laptopomon megértem.

Egy fél óra után visszakaptam az új kütyümet, amit kíváncsian forgattam még mindig a kezemben.

- Mondd csak miket raktál te erre a telefonra? - kérdeztem Felixtől, aki közben a konyhába ment valami nasiért.

- Hogy érted? - kérdezte teli szájjal. Majd leült egy zacskó chipsszel a kezében a fotelba.

- Hát itt ezek a kis ikonok - böktem rá.

- Majd felderíted, de szerintem tetszeni fog neked mindegyik - rakott egy újabb adag chips-et a szájába. - Amúgy beleírtam a számomat.

- Köszi, majd akkor fel kell anyáékat hívnom az új szám ügyében - motyogtam inkább csak magamnak. Miután kivégeztük azt az egy darab zacskót, elmentünk mindketten a szobánkba.

Egyből a laptopomhoz nyúltam, hogy végre kapcsolatba lépjek a Mönchengladbach-i világommal.

Első dolgom volt a skype-om ellenőrzése, de a legjobb barátnőm nem volt elérhető. Így maradtam a Facebooknál. Csak úgy felületesen átnéztem, de nem nagyon találtam semmi izgalmasat. Végül a lakhelyemet írtam csak át.

Már csuktam volna le a laptopot, amikor meghallottam a skype hívó jellegzetes hangját. Mosolyogva kattintottam rá a fogadásra.

- Mishaaa - húzta el Hanna az a betűt a nevemben - két napja nem hallottam felőled. Hogy gondolhatod ezt komolyan?

- Ne haragudj, de Felix mellett lehetetlen normálisan kipakolni, és az eltartott jó darabig. És közben munkát is kerestem.

- És találtál is? - kérdezte egyből.

- Igen, a sarki pékségben. Olyan aranyosak ott. Ma volt az első napom.

- Az remek. Itt most minden nagyon unalmas nélküled - motyogta halkan. Alig bírtam kivenni mit mond.

- Átugorhatnál valamelyik nap - vetettem fel az ötletet - Mondjuk most hétvégén. Csaphatnánk egy pizsibulit.

- Nálatok? Nem fogja zavarni a bátyjádat?

- Kit érdekel Felix? - kérdeztem nevetve, mire végre belőle is kicsikartam egy kisebb kuncogást. - Nem fogja zavarni amúgy. Bír téged.

- Tényleg? - lelkesült fel egyből Hanna, majd kicsit visszavett a magas hangneméből - Bír engem?

- Hát persze. Csak bírja a húga legjobb barátnőjét - feleltem neki. Magamban somolyogtam, ahogy meghallottam Hanna csalódott sóhaját. Évek óta próbálja tagadni előttem, hogy bejön neki Felix, kevés sikerrel.

- Oké, akkor megdumálom anyáékkal. Holnap megdoblak egy üzivel, hogy mit mondtak.

- Oh, várj. Új számom van - kaptam észbe.

- Miért is?

- Hosszú, majd elmesélem, ha itt leszel - mondtam. Nem akartam, hogy még egy kárörvendő nevetést halljak. Elég lesz majd a hétvégén. Lediktáltam neki a számomat, ő pedig megcsörgetett a telefonomon.

Beszélgettünk még egy negyed órát, majd Hannát kitúrta a tesója a gép elől, így elköszöntünk egymástól. Nagyon hiányzott, pedig tényleg csak három napja költöztem el. Alig várom a hétvégét. A szülei tuti biztosan igent mondanak.

- Fex - rontottam be a bátyjám szobájába. Felix már a takaró alatt volt begubózva és a szobában is tök sötét volt. Aludt a kis szentem. Nekifutásból ráugrottam, mire egy morgást kaptam válaszul.

- Mi van már? - kukucskált ki a takaró alól.

- Hétvégén jön át hozzánk Hanna - jelentettem ki nemes egyszerűen.

- Remek. Reggel nem ért volna rá? - mormogott tovább.

- Nem - feleltem elgondolkozva.

- Jó, akkor menj aludni. Jó éjt - hessegetett arrébb.

- Felix - kezdtem újra, mire egy kérdő hangsúlyú hümmögést kaptam, majd folytattam a mondatom - Aludhatok itt?

Nem válaszolt, hanem csak felemelte a takarót, ami alá mosolyogva bújtam be.