Prológus

Heyho! :)

Nos, nem bírtam tovább. Így felteszem most a prológust :)

Remélem elnyeri tetszéseteket! 

Az első fejezet viszont változatlanul pénteken jön :)

 Kellemes Olvasást! :)

Idegesen jártattam a szemem a hatalmas tömegen. De sehol nem találtam a keresett személyt. Lehet, hogy jobb is. Nem is értem, hogy mehettem bele ebbe az egészbe, kész őrültség. Újabb tömeghullám érkezett, és idegességem egyre nőtt, ahogy a furábbnál furább emberek haladtak el mellettem. A táskámat magamhoz szorítottam minél jobban, néhány ember sietve nekem jött és gyorsan szabadkozva tovább álltak.

A ruhámat szűknek éreztem, mintha összement volna rajtam. Összepréselte a tüdőmet, és szorított. Rettentően izgultam. Vajon milyen lesz?

Egyáltalán normális? Vagy esetleg egy sorozatgyilkos, aki így szedi fel áldozatait? Ahogy ebbe belegondoltam kirázott a hideg. Nem igazán szeretném, ha ennyire nem lennék jó ember ismerő.

Kedvesnek tűnt, nem egy elmebetegnek. Hanna is megmondta. Hanna szerint Felix is megengedné, hogy itt legyek. Szerintem pedig jobb, hogy nem tud róla. Kinyírna.

Bár most meg lehet, hogy más fog. Elképzeltem, hogy tuszkolna be egy autóba, kötözné össze a kezeim. Csak nem tesz ilyet egy kedves angol fiú.

Már ha kedves angol fiú... Lehet angol... Egy gyilkos angol. Úgyis olyan furák...

És mindig furából lesz a gyilkos. Vagy nem?

- Ne haragudjon - kért bocsánatot egy fiatal srác, miután nekem jött. Riadtan néztem utána. Nem hiszem, hogy ő lett volna. Azt mondta, hogy kék ing lesz rajta... és lesz nála valami. Talán virágot mondott? Lehet virágnak becézi a fegyverét?

Najó, Misha, állj le. Így csak felpörgeted magad, minden rendben lesz vele. Bár az már világossá vált, hogy nem a legpontosabb ember. Öt perce itt kéne lennie. Ez mondjuk még nem a világ vége.

De lehet, hogy felültetett. Vagy meglátott és nem akart mégsem idejönni.

Újabb tömeghullám.

És az a pasi, aki már jó ideje néz a sarokból, elkezdett közeledni. Jézusom! Lehet, hogy ő az!

Körbenéztem, hátha van a közelben egy erős férfi, akinek kiabálhatok majd. Közben ő egyre közelebb jött. Már láttam a szüleim, Felix és Hanna gyászos arcát a sírom felett.

Nem mozdultam meg, miközben ő közeledett. Féltem megmozdulni. Igazából azon gondolkodtam, hogyan fog megölni. Nem ilyen véget szántam magamnak. A férfi végül odaért mellém, de tovább is állt. Hatalmas kő esett le a szívemről. Nagyot sóhajtva úgy döntöttem nem kockáztatom szerény kis életem, és elindultam.

- Misha - hallottam meg a nevem magam mögül. Hirtelen fordultam meg és csapódtam neki egy mellkasnak. Amit kék ing takart. Lenéztem a kezére, ott volt egy apró szál virág.

Óvatosan felemeltem a fejemet. Nem hittem el, amit láttam.