III.

Hali! :) Bocsi, hogy nem tegnap hoztam, de előszülinapi bulit tartottam :)) De most itt van az új fejezet! :)

Szerencsére gyorsan eltelt a hét. És már a vonat-pályaudvarra mentem ki Hannaért. Fürkészve néztem a leszálló tömeget, de csak nem szúrtam ki a barátnőmet.

- Kit nézünk ennyire? - szólalt meg mellettem egy hang. Lassan kapcsolva fordultam oda, és sikítottam fel Hanna láttán.

- Jaj, te idióta - ölelgettem meg, nem törődve azzal, hogy a táskája a földre pottyant. Onnan lejjebb már úgy sem esik. - Hiányzott az a nagy fejed.

- Köszi, érzem ám, hogy szeretsz - nevetett fel barátnőm, aki legalább olyan szorosan ölelt engem, mint én őt. - Amúgy te is hiányoztál.

Miután kiölelgettük egymást, sikeresen feltűnt mindkettőnknek, hogy teljesen hülyének néztek minket a pályaudvaron, így úgy döntöttünk, jobb ha eltűnünk minél hamarabb.

Az út visszafele sokkal szórakoztatóbb volt Hanna társaságában, hiányzott, pedig tényleg csak pár napja nem láttam. Csak más volt azért, hogy egy városban laktunk és percek alatt ott voltunk a másiknál, hogyha úgy volt kedvük. De csak megszokjuk majd ezt a helyzetet is.

- Szóval akkor beleesett csak úgy? - kérdezett vissza Hanna, miután elmeséltem az új telefonom történetét.

- Hát igen, lehajoltam és belepottyant - feleltem nagyot sóhajtva. Hannából kitört a nevetés, amit nem tudtam hová tenni. Vagyis azt nem, ahogy nevet. Mert viccesnek vicces, de ennyire nem. Így érdeklődve figyeltem a barátnőmet, akinek meg kellett állnia megkapaszkodni az út menti korlátba.

- De... várj - mondta, miközben próbálta összeszedni magát, de újra és újra kitört belőle a nevetés -, előtte vagy utána esett bele?

- Hogy érted?

- Hát mielőtt pisiltél vagy már érted..utána? - Hanna már nagyjából lecsillapodott, de mikor látta rajtam, hogy leesett a kérdése, nem bírta visszatartani.

- Nem vagy normális - jelentettem ki neki, miután megbírtam szólalni a nevetéstől.

- Ezért vagyok a te legjobb barátnőd - nyújtotta ki rám a nyelvét, majd lazán neki támaszkodva a korlátra nézett rám - Nem válaszoltál a kérdésre.

- Nem is fogok - vágtam rá egyből, mire elkezdte húzogatni a szemöldökét - Még előtte ejtettem bele - adtam végül meg magam.

- Még szerencse - kacagott fel újra - Úgy megnéztem volna, ha utána kellett volna kihalásznod.

- Nagyon vicces kedvedben vagy ma Kreisher - löktem meg játékosan - Amúgy ha így haladunk sose érünk haza.

És milyen igazam lett. Amennyire jobb szórakozás volt az út, annyival is lassabban tettük meg. Már az utcasarkon jártunk, amikor Felix felhívott, hogy hol is vagyunk. Megnyugtattam, hogy nemsokára számíthat egy bombatámadásra az érkezésünkkel.

Mikor megérkeztünk hatalmas csend fogadott a házban. Hannával egyből összenéztünk, nem valószínű, hogy Felix lelépett volna itthonról. Csendben lépkedtünk el a nappaliig, jeleztem Hannának, hogy maradjon, míg én belopakodtam a konyhába. Felix sarka kilógott a pult mögül. Egy hatalmas kiáltással rávetettem magam, mire ő kiterült és Hanna is bejött a konyhába.

- Úgy látom az értelmi szintetek nem változott - jegyezte meg a barátnőm az ajtófélfának dőlve.

- Oh, Hanna - lökött le magáról Fex. Ennyit rólam - Szia... Jó, hogy itt vagy.

Annyira szerencsétlenül állnak egymással szemben, hogy az már hihetetlen. Végül egy béna ölelést összedobtak, amin muszáj volt mosolyognom.

- Mi ez az idétlen vigyor az arcodon? - fordult felém Felix. Úgy szerettem volna benyögni valami beszólást a bénaságukra, de csak nem tettem.

- Nem olyan idétlen, mint a te arckifejezésed - vágtam vissza.

- Amúgy mit akartok csinálni? - terelte el a témát Felix.

- Úgy gondoltuk megnézünk egy filmet, és utána majd alakul a dolog - felelte Hanna, mire Felix felnevetett.

- Tehát kivagyok száműzve a nappaliból, mert valami csöpögős filmet néztek. Jó értem én - vigyorgott még mindig.

- Pontosan eltaláltad a dolgot - mondtam Felixnek.

×

Hannával elmélyülten néztük Channing Tatum meztelen felsőtestét.

- El kéne indítani a filmet - jegyezte meg a barátnőm.

- Lehet - motyogtam, de továbbra is a leállított filmet bámultam - De hát olyan jól néz ki.

- Tudom - mondta Hanna - Mit szólnál, ha elmennénk valahova bulizni és innen folytatnánk majd a filmet?

- Benne vagyok - pattantam fel egyből. - Szólok Felixnek is.

- Azt akarod, hogy jöjjön ő is? - kérdezte egyből.

- Te akarod azt Kreisher - kacsintottam rá, majd egy utolsó pillantást megengedtem magamnak Channing kockás hasára, és mentem is Fex szobája felé. Hanna felháborodva jött utánam, de megtorpant, amikor elértük a szobaajtót. De gonosz vigyoromat látva erőt kapott, így berontottunk a szobába és egyszerre ugrottunk rá az ágyon heverésző Felixre.

- Ti mit csináltok? - kukucskált ki alólunk Fex. - Meguntátok a filmezést?

- Aha - feleltünk szinte egyszerre Hannával, miközben mindketten kényelmes pozíciót kerestünk. Felix néhai nyögése tudatta velünk, hogy attól mert nekünk kényelmes, neki lehet nem.

- Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk valahova bulizni. Mit szólsz? - kérdeztem meg végül.

- Benne vagyok, de akkor kezdjetek el készülni. Ismerlek titeket, és két óra alatt se lesztek kész.

- Mond valamit a srác, de olyan kényelmes most, nem? - nézett rám vigyorogva Hanna. Felix hirtelen megfordult és így leborultunk róla mindketten, ő pedig kihasználva a helyzetet eszeveszetten csikizni kezdett mindkettőnket.

- Jó, megyünk inkább készülődni - kapkodta a levegőt Hanna. Ez volt a hadicselünk, míg Fex figyelte mit mond a barátnőm, addig odakúsztam a párnájához. Felkaptam az említett tárgyat és elkezdtem vele püfölni.

- Oké, megadtam magam. Ti győztetek - adta fel Felix. Teljesen ki volt terülve az ágyon, mi pedig győzelemittas arccal tekintettünk le rá.

- Nos, akkor megyünk készülődni - jelentettem ki, majd otthagytuk Felixet és kisurrantunk gyorsan a szobából.

×

Az ágyamon hasaltam, miközben Hanna a haját göndörítette be. Én már kész voltam egy negyedórája és már csak a barátnőm hajának elkészülésére vártam.

- Hallod - kérdeztem tőle, s közben a telefonommal szórakoztam - mi azaz instagram?

- Hát olyan bigyó. Van neked? - ült le mellém az ágyra.

- Az ikon itt van - böktem rá a képernyőre. - Na szóval mi is ez?

- Képeket lehet megosztani, és akkor lájkolni meg hozzászólni... Ilyenek.

- Ja, értem. Neked akkor van? - kérdeztem, mire csak bólintott, majd visszament a tükör elé a haját megcsinálni.

Úgy gondoltam bajom nem lesz, rámentem az ikonra, ahol egyből feljött a regisztrációs űrlap.

Megadtam az email címem, egy felhasználó nevet és a jelszót. A profilkép ráér holnap is.

És már elém is tárult az alkalmazás főoldala.

- Nézd, - toltam Hanna orra elé a telefont - most mit csináljak?

- Megkeressük a facebook-os barátaidat, akiknek van instagramjuk - jelentette ki és meg is csinálta nekem. Egyből követtem vagy húsz embert. Haladunk. Visszakaptam a telefonomat és a képek között kezdtem el böngészni. Néhánynál elakadt a lélegzetem, és muszáj volt beszívecskéznem.

Annyira elszórakoztam a képnézegetéssel, hogy már csak azt vettem észre, hogy Hanna készen áll előttem.

- Mehetünk? - vigyorgott rám, mire csak bólogattam, de nem nagyon néztem fel a telefonból.

- Kész vagytok már? - lépett be a szobámba egy igencsak türelmetlen Felix.

- Naná - pattantam fel, és álltam Hanna mellé. Felix végignézett mindkettőnkön.

- Csinos - jegyezte meg, majd ki is ment a szobából.

A táskámba süllyesztettem a telefonom, majd Hannába belekarolva indultunk Fex után, aki már hívott is egy taxit. Mint kiderült, Felix kedvenc szórakozóhelyébe megyünk, ami a város túlsó felén van, így bőven eluntuk magunkat az úton.

A nagy csendet a telefonom csipogása zavart meg, nagy nehezen sikerült kihalásznom a táska aljáról. Mosolyogva raktam vissza, miután megnéztem, hogy Hanna visszakövetett engem. Felnéztem rá, majd rám kacsintott. Nem normális, vigyorodtam el magamban.

Röpke háromnegyed óra alatt odaértünk, de legalább jól nézett ki a hely.

Felixet már törzstagként kezelték és meglepődtek, hogy a húgát is hozta. Hannát csak háromszor hozták zavarba azzal, hogy Fex barátnőjének nézték, aminek azért titkon tuti örült.

Mind a hárman egyből a pulthoz mentünk, ahol rendeltünk, majd Hannát egyből húztam is a tánctérre. Azért követtem a szememmel Felixet, - hogy tudjam hol van - egy nagyobb társasághoz ült le az egyik csendesebb sarokban.

Miután jó pár számot végigtáncoltunk, ismét meglátogattuk a pultot, majd az italokkal együtt úgy gondoltuk leülünk Felixékhez.

- Csak nem személyesen Felix kishúga? - nézett rám az egyik lány, mire én bólogattam. Megpaskolta a mellette lévő helyet, hogy üljek le. - Én Vivianne vagyok.

- Misha - mutatkoztam be én is - Ő pedig a barátnőm Hanna.

Mint kiderült Vivianne pont olyan, mint Hanna meg én, így nagyon könnyen összebarátkoztunk.

Néha-néha leléptünk hárman, hogy élvezzük a zenét, de többnyire mi is ott maradtunk és nevetgéltünk a társasággal. Mindig is tudtam, hogy Felixnek jófej haverjai vannak, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hasfájást okoznak a sok nevetéstől.

Használatba vettük a telefont is és jó pár képet készítettünk, amikért úgy kellett harcolni, hogy ne töröljék ki azok, akik épp nem a legfényesebben néznek ki a képen.

- Jaj ne már ez tök jó lett - mondta Hanna, miután Vivianne a harmadik közös képünket törölte ki.

- Dehogy lett jó, rólatok tökéletes. De rólam borzalmas lett. Mennyivel könnyebb lenne, ha olyan jól néznék ki, mint ti - sóhajtozott Vivi, mire Hanna gúnyosan felhorkantott.

- Ha jól néznénk ki, akkor azaz idióta rég észrevett volna - mutatott a tömeg felé a fejével Hanna, mire én elkezdtem kuncogni. Pontosan tudtam kire céloz.

- Melyik idióta? - érdeklődött Vivi közelebb húzódva hozzánk, Hanna pedig bánatosan közölte a bátyjám nevét. Mire Vivi is és én is felsikkantottunk.

- Mi ez a sikítozás lányok? - jött vissza hozzánk Fex pohárral a kezében. Hanna zavartan nézett rá és a hajával kezdett el szórakozni, mire mi egymásra vigyorogtunk Vivivel.

- Épp azt terveztük Mishával, hogy megyünk táncolni - jelentette ki az újdonsült barátnőm és már mentünk is otthagyva Hannát és Felixet.